Madarak szaporodása

Madarak szaporodása és egyedfejlődése

   Minden madár meszes héjú tojásokkal szaporodik, amelyeket testük melegével költenek ki a kotlás során. Általánosan jellemző rájuk a fejlett ivadékgondozás, amely az utódok biztonságosabb felnevelését teszi lehetővé. Ezért a madarak a hüllőkhöz képest sokkal kevesebb tojást raknak. A fészeklakó madarak csekély tollazattal, önálló táplálkozásra képtelenül kelnek ki a tojásból. Az ilyen fiókák még elég sokáig a fészekben maradnak. A fészekhagyó madarak fiókái a tojásból kikelve szinte azonnal képesek követni anyjukat, önállóan táplálkoznak. A fészeklakó–fészekhagyó sajátság elsősorban azzal függ össze, hogy kikeléskor az utódok helyzete mennyire védett. A magas fák lombkoronájában rejtve fészkelő madárfajok esetén jellemző a fiókák fészeklakó életmódja, míg például a talajszinten fészkelők utódai általában fészekhagyók. A fészeklakó madarak általában kevesebb tojást raknak.

A madártojás szerkezete

Ivarszervek. 

A hímek ivarszervei a herék és az ondóvezetékek. A madarak heréi nem nagyok, de a rövid szaporodási időszakban méretük akár 300-szorosra is megnőhet. A herékben fejlődő spermasejtek a kloákába kerülnek. A madarak belső megtermékenyítésűek: az ondósejteket a hím saját kloákájából a nőstényébe juttatja.

A nőstény ivarszervei nem páros petefészekből és a kloákába torkolló pete­vezetékből állnak. A szaporodási időszakban a petefészek tojásokat termel, amelyeket a szervezet bőségesen ellát szikkel (tojássárgájával). A petesejt megtermékenyítése a petevezeték felső részében történik, majd ezután véglegesen kialakul a tojás (a petesejtet peteburkok és mészhéj vonja be). A petesejt fejlődése a megtermékenyítés után kezdődik a nőstény szervezetében és tojásrakáskor abba­marad a költési időszakig.

A kialakult tojás egy nagy megtermékenyített petesejt.

                  

A meszes héj  a petevezetékben rakódik a tojásra, körbeveszi azt, és szilárd állapotúvá teszi (94%-a kálcium karbonát). A meszes héjon pórusok találhatók, amelyek segítik az oxigén be, a szén-dioxid kiáramlását a keltetés során (a tyúktojáson 7000-17000 pórus van , a legkevesebb pórus a lúdtojáson található). A pórusokon keresztül a tojás öregedésével víz is távozik, ami a tojás beszáradásához vezet. A meszes héjat kutikularéteg fedi, ami viasszerű réteget jelent és kettős funkcióval rendelkezik: segíti a tojás útját, hogy a külvilágra kerüljön, valamint lezárja a légzőnyílásokat, ezáltal nem tud a víz eltávozni a tojásból, de a kórokozók sem tudnak bejutni. Ezt a réteget nem szabad lemosni a tojásról.

 A madarak gondozzák utódaikat. Általában a tojó (a nőstény) ül a tojásokon, testének melegével tartva az embriók fejlődéséhez szükséges hőt. A szirti galamboknál a nőstény és a hím felváltva ülnek a tojásokon.

Pl. a galamb fiókák kikeléskor csaknem meztelenek, vakok, süketek, teljesen magatehetetlenek. Szüleik táplálják, melengetik őket amíg megjelennek rajtuk a pehelytollak. Kb. 35-37 nap múlva kezdenek kiröpülni a fészekből. Az ilyen fiókákat fészeklakóknak nevezzük. Fészeklakó fiókái vannak az énekesmadaraknak, verebeknek, harkályoknak, fecskéknek, kakukkoknak, papagájoknak).

A tyúkok, kacsák, ludak, darvak, hattyúk, fácánok, sirályok fiókái pihével fedetten és nyitott szemmel kelnek ki. Kikelésük után nem sokkal el tudják hagyni a fészket és szülői kísérettel önállóan táplálkoznak. Az ilyen fiókákat fészekhagyóknak nevezzük. 

 A fiókák kikeltésére a madarak fészket építenek. Ezek különböznek egymástól formailag, méretben és elhelyezkedésben. Például a pacsirták vagy a sármányok a talajon  fűszálakból, a sűrűbe rejtve építik fészküket. Az énekesmadarak közül sokan a fák ágai közé a törzs közelébe, vagy a vékony oldalhajtásokra ágacskákból állítják össze a fészket. Vannak olyan madarak, amelyek bonyolult szövéssel fonnak maguknak kuckót oldalbejárattal: ilyenek pl. a függőcinege vagy az északi őszapó.